Szél Dávid Apapara című könyvének megjelenése kapcsán nemrégiben pályázatot hirdettünk: hihetetlen öröm volt olvasnunk a csaknem 30 apás sztorit, amelynek mindegyike érzékeny és őszinte történet. Most a harmadik helyezett, Kulcsár Ákos írását olvashatjátok – az elkövetkezendő hetekben pedig további pályázatokat adunk közre.
Sziasztok Lányok!
Megbarátkoztam vele, hogy az apává válás egy hosszabb folyamat, és nem lettem azonnal szülő, amint megpillantottalak titeket a kórházban. Ezzel együtt jár az is, hogy az életünk folyamatosan változik. Összeírtam egy listát, hogy milyen volt az életünk a születésetek előtt, és mi változott az elmúlt időszakban:
Előttetek: Ha még egy képet feltesz a gyerekéről, biztos, hogy letiltom.
Most: Olyan cukik! Azért egy képet csak fel kellene tölteni, nem? Áh! Nem mutogatom őket. Na jó, ezen én is kinézek valahogy. Egy instasztori mehet.
Előttetek: Wow! Találtam egy baromi jó sorozatot! Egy hétvége alatt lenyomjuk a 2-3 évadot.
Most: „Elaludtak?” „Igen.” Lábujjhegyen át a hálószobába. Anya 10 perc múlva alszik. Én még megkukkantom, milyen sorozatokat, filmeket nem fogok ma sem megnézni, aztán 10 perc után benyomom a Film Pluszt, és elalszom a Kickboxeren.
Előttetek: Szerettem egyedül lenni. Előfordult, hogy Anyukátok hamarabb ment munkába, így egyedül készültem, vagy én értem haza hamarabb. Ilyenkor például hangosan hallgattam zenét a lakásban. Még egyszer mondom. Egyedül.
Most: Hahaha.
Előttetek: Céltalanul nyomkodni a telefont.
Most: Céltalanul nyomkodni a telefont. DE! Azon kapom magam, hogy már 10 perce csak a Rólatok készült képeket nézegetem.
Előttetek: Éjjeli zajokra felriadni. „Mit csinálnak már megint a szomszédok?!”
Most: Éjjeli zajokra felriadni. „Jézusom, mi van a gyerekekkel?!”
Előttetek: Az utcán fel sem tűntek a babakocsit toló párok vagy a kisgyerekesek.
Most: Ha meglátok valakit babakocsival, idiótán vigyorgok. Tudod, mint mikor intenek egymásnak a buszvezetők.
Előttetek: Hosszú idő eltöltése a telefon háttérképének kiválasztásával.
Most: Igen. Itt is megdőltek az elveim, és nem tudtam ellenállni. Ott mosolyogtok Anyukátokkal.
Előttetek: Mi az a pelenka?
Most: Törlés, popsikrém, tiszta pelus fel! Hoppá!
Előttetek: Nem mondom, hogy rendmániások voltunk, sőt! De a tisztaságra mindig ügyeltünk.
Most: Ez most a nappali vagy a gyerekszoba?
Előttetek: Ne legyek beteg!
Most: Ne legyetek betegek!
Előttetek: Én biztosan nem fogok énekelni, meg gügyörészni.
Most: A legelképesztőbb idióta hangokat is képes vagyok kiadni, csak hogy rám vigyorogjatok.
Előttetek: Együtt kajálás Anyukátokkal, amikor mi szeretnénk.
Most: Együtt kajálás, amikor Ti szeretnétek.
Előttetek: Áh! Erre nincs pénzünk.
Most: Erre nincs pénzünk. De nem is lesz.
Előttetek: Uh! Láttad mögöttünk? Hisztizett egyet az anyjának, és rögtön rakta a kosárba a csokit. Na, én biztos nem így fogom csinálni.
Most: Idegállapotban. Rakd már bele azt a Kindert a kosárba, csak haladjunk!
És a listát bőven lehetne még folytatni a végtelenségig, hiszen az apaság egy végtelen, rögös, ám izgalmas út.
Továbbra is, puszil
Apátok
További parákat, nyafogásokat és büszkeségeket Szél Dávid pszichológus-apa könyvében olvashatnak. Az Apapara bővített, átdolgozott kiadása a kiadó webshopjában kedvezményesen vásárolható meg.
A fotó illusztráció / Shutterstock