Levél a lányaimnak
Levél a lányaimnak

Levél a lányaimnak

Szél Dávid Apapara című könyvének megjelenése kapcsán nemrégiben pályázatot hirdettünk: hihetetlen öröm volt olvasnunk a csaknem 30 apás sztorit, amelynek mindegyike érzékeny és őszinte történet. Most a harmadik helyezett, Kulcsár Ákos írását olvashatjátok – az elkövetkezendő hetekben pedig további pályázatokat adunk...

Tovább olvasom

Bocsi
Bocsi

Bocsi

Szél Dávid Apapara című könyvének megjelenése kapcsán nemrégiben pályázatot hirdettünk: hihetetlen öröm volt olvasnunk a csaknem 30 apás sztorit, amelynek mindegyike érzékeny és őszinte történet. Most a második helyezett, Kovács Tamás írását olvashatjátok – az elkövetkezendő hetekben pedig további pályázatokat adunk...

Tovább olvasom

Útmutató a nagyon és kevésbé picik elaltatásához egy kivénhedt profi altatótól
Útmutató a nagyon és kevésbé picik elaltatásához egy kivénhedt profi altatótól

Útmutató a nagyon és kevésbé picik elaltatásához egy kivénhedt profi altatótól

Szél Dávid Apapara című könyvének megjelenése kapcsán nemrégiben pályázatot hirdettünk: hihetetlen öröm volt olvasnunk a csaknem 30 apás sztorit, amelynek mindegyike érzékeny és őszinte történet. Nehéz volt kiválasztanunk a legjobbat, végül Buday Pál nagyszerűen megírt vallomására szavaztunk. Íme az írása – az elkövetkezendő hetekben pedig további pályázatokat adunk...

Tovább olvasom

Biztos voltam benne, hogy rajtam nem lehet segíteni
Biztos voltam benne, hogy rajtam nem lehet segíteni

Biztos voltam benne, hogy rajtam nem lehet segíteni

„Ma már tudom, hogy az anyám rossz döntéseiért nem nekem kell vállalni a felelősséget” – írja olvasónk, Lili, aki noha még nem bocsátott meg mindent, de volt bátorsága elhatározni, hogy nem dob felé több...

Tovább olvasom

Mintha megszólalt volna a vészcsengő a fejemben
Mintha megszólalt volna a vészcsengő a fejemben

Mintha megszólalt volna a vészcsengő a fejemben

„Mert ha levegőnek néznek, legalább nem bántanak. De ha bántanak, legalább érzékeltetik veled, hogy látnak téged, tudják, hogy ott vagy – nem vagy szellem” – írja Erika, akinek egy véletlen ismeretség segített megérteni és feldolgozni a bántalmazó családi hátteret. És hogy végre értékesnek érezhesse...

Tovább olvasom

Írtam egy mesét a kislányunkról
Írtam egy mesét a kislányunkról

Írtam egy mesét a kislányunkról

„Miután egyszer anya voltam, mások szemében megint nem voltam az” – Brigittának gyermeke súlyos betegsége után önmagát is újra kellett definiálnia.Hat éve ilyenkor izgatottan vártuk férjemmel első gyermekünk születését. Egy tökéletes terhesség után viszonylag könnyedén érkezett meg a kislányunk, kisimultan, nyugodtan, érdeklődően. Pár hónap után azonban világossá vált számunkra, hogy...

Tovább olvasom

Nem lehet mindent teljesen feldolgozni
Nem lehet mindent teljesen feldolgozni

Nem lehet mindent teljesen feldolgozni

„Nincs gyógyír arra, hogy épp kilépnék a nagybetűs életbe és nincs már hátországom” – osztja meg velünk olvasónk, Szilvia, aki tragikus veszteségei ellenére nem adta fel. Bátorságának, küzdeni akarásának meg is lett az eredménye.Tíz éve nem gondoltam volna, hogy újra boldog tudok majd lenni, úgy igazán. Tizenhét voltam, és egyáltalán...

Tovább olvasom

Anyám nem engedhette, hogy nekünk sikerüljön
Anyám nem engedhette, hogy nekünk sikerüljön

Anyám nem engedhette, hogy nekünk sikerüljön

„Talán mindannyian áldozatok és elkövetők is vagyunk egyszerre” – írja olvasónk, Bertalan, aki a családi boldogság mellett hiányolja életéből a szakmai-szellemi önmegvalósítást. Vajon másként tenne, ha...

Tovább olvasom