Hálás vagyok a foltjaimnak
Hálás vagyok a foltjaimnak

Hálás vagyok a foltjaimnak

„Megviselt, hogy a külsőm miatt nem vesznek emberszámba” – írja Danica, akinél teljesen váratlanul egy ritka bőrbetegség alakult ki. Hosszú volt az út az önelfogadásig, a külvilág felé nyitásig, de ma már ő segít...

Tovább olvasom

Biztos voltam benne, hogy rajtam nem lehet segíteni
Biztos voltam benne, hogy rajtam nem lehet segíteni

Biztos voltam benne, hogy rajtam nem lehet segíteni

„Ma már tudom, hogy az anyám rossz döntéseiért nem nekem kell vállalni a felelősséget” – írja olvasónk, Lili, aki noha még nem bocsátott meg mindent, de volt bátorsága elhatározni, hogy nem dob felé több...

Tovább olvasom

Mintha megszólalt volna a vészcsengő a fejemben
Mintha megszólalt volna a vészcsengő a fejemben

Mintha megszólalt volna a vészcsengő a fejemben

„Mert ha levegőnek néznek, legalább nem bántanak. De ha bántanak, legalább érzékeltetik veled, hogy látnak téged, tudják, hogy ott vagy – nem vagy szellem” – írja Erika, akinek egy véletlen ismeretség segített megérteni és feldolgozni a bántalmazó családi hátteret. És hogy végre értékesnek érezhesse...

Tovább olvasom

Nem lehet mindent teljesen feldolgozni
Nem lehet mindent teljesen feldolgozni

Nem lehet mindent teljesen feldolgozni

„Nincs gyógyír arra, hogy épp kilépnék a nagybetűs életbe és nincs már hátországom” – osztja meg velünk olvasónk, Szilvia, aki tragikus veszteségei ellenére nem adta fel. Bátorságának, küzdeni akarásának meg is lett az eredménye.Tíz éve nem gondoltam volna, hogy újra boldog tudok majd lenni, úgy igazán. Tizenhét voltam, és egyáltalán...

Tovább olvasom

Anyám nem engedhette, hogy nekünk sikerüljön
Anyám nem engedhette, hogy nekünk sikerüljön

Anyám nem engedhette, hogy nekünk sikerüljön

„Talán mindannyian áldozatok és elkövetők is vagyunk egyszerre” – írja olvasónk, Bertalan, aki a családi boldogság mellett hiányolja életéből a szakmai-szellemi önmegvalósítást. Vajon másként tenne, ha...

Tovább olvasom