Év: 2021

Szél Dávid Apapara című könyvének megjelenése kapcsán nemrégiben pályázatot hirdettünk: hihetetlen öröm volt olvasnunk a csaknem 30 apás sztorit, amelynek mindegyike érzékeny és őszinte történet. Most a második helyezett, Kovács Tamás írását olvashatjátok – az elkövetkezendő hetekben pedig további pályázatokat adunk...

Tovább olvasom

Szél Dávid Apapara című könyvének megjelenése kapcsán nemrégiben pályázatot hirdettünk: hihetetlen öröm volt olvasnunk a csaknem 30 apás sztorit, amelynek mindegyike érzékeny és őszinte történet. Nehéz volt kiválasztanunk a legjobbat, végül Buday Pál nagyszerűen megírt vallomására szavaztunk. Íme az írása – az elkövetkezendő hetekben pedig további pályázatokat adunk...

Tovább olvasom

A hétköznapokban megélhető szabadság érzését legtöbbször pont mi magunk akadályozzuk – véli olvasónk, Dorottya. Ő tippeket is ad, hogy miként élhetjük meg ezt az érzést a lehető...

Tovább olvasom

Egy lehetetlennek tűnő kihívást teljesített Yvette, és ezután végre elhitte, hogy felveheti a harcot bántalmazó volt férje és anyósa ellen. Még nem elsősorban önmaga, hanem a kisfia érdekében. De az Erőt már ő is érzi...

Tovább olvasom

Ugyanazon a bolygón élünk, mégis teljesen más a sorsunk – írja olvasónk, Zioné. A mostani közös tapasztalatunk abban segíthet, hogy az életeink, a sorsaink közelebb kerüljenek...

Tovább olvasom

„Álomvilágot kaptam a szerencsejátéktól” – osztja meg olvasónk, Félix. Aztán 2010 nyarán leért az aljára, a mélypontra. Innentől azonban csak felfelé vezetett az...

Tovább olvasom

„Amióta a vírushelyzet miatti korlátozások érvényben vannak, folyamatosan hazudok – írja olvasónk, Zsuzsi. – Mert életem legjobb időszakát élem, de nem abban a korban és országban élünk, ahol ennek hangot szokás...

Tovább olvasom

„Megviselt, hogy a külsőm miatt nem vesznek emberszámba” – írja Danica, akinél teljesen váratlanul egy ritka bőrbetegség alakult ki. Hosszú volt az út az önelfogadásig, a külvilág felé nyitásig, de ma már ő segít...

Tovább olvasom

„Ma már tudom, hogy az anyám rossz döntéseiért nem nekem kell vállalni a felelősséget” – írja olvasónk, Lili, aki noha még nem bocsátott meg mindent, de volt bátorsága elhatározni, hogy nem dob felé több...

Tovább olvasom

„Mert ha levegőnek néznek, legalább nem bántanak. De ha bántanak, legalább érzékeltetik veled, hogy látnak téged, tudják, hogy ott vagy – nem vagy szellem” – írja Erika, akinek egy véletlen ismeretség segített megérteni és feldolgozni a bántalmazó családi hátteret. És hogy végre értékesnek érezhesse...

Tovább olvasom