Viharjelzések
Viharjelzések

Viharjelzések

Szél Dávid Apapara című könyvének megjelenése kapcsán nemrégiben pályázatot hirdettünk: hihetetlen öröm volt olvasnunk a csaknem 30 apás sztorit, amelynek mindegyike érzékeny és őszinte történet. Most egy rendhagyó művet, Domokos Péter Viharjelzések című versét olvashatjátok – az elkövetkezendő hetekben pedig további pályázatokat adunk...

Tovább olvasom

Megállás nélkül hazudok
Megállás nélkül hazudok

Megállás nélkül hazudok

„Amióta a vírushelyzet miatti korlátozások érvényben vannak, folyamatosan hazudok – írja olvasónk, Zsuzsi. – Mert életem legjobb időszakát élem, de nem abban a korban és országban élünk, ahol ennek hangot szokás...

Tovább olvasom

Biztos voltam benne, hogy rajtam nem lehet segíteni
Biztos voltam benne, hogy rajtam nem lehet segíteni

Biztos voltam benne, hogy rajtam nem lehet segíteni

„Ma már tudom, hogy az anyám rossz döntéseiért nem nekem kell vállalni a felelősséget” – írja olvasónk, Lili, aki noha még nem bocsátott meg mindent, de volt bátorsága elhatározni, hogy nem dob felé több...

Tovább olvasom

Mintha megszólalt volna a vészcsengő a fejemben
Mintha megszólalt volna a vészcsengő a fejemben

Mintha megszólalt volna a vészcsengő a fejemben

„Mert ha levegőnek néznek, legalább nem bántanak. De ha bántanak, legalább érzékeltetik veled, hogy látnak téged, tudják, hogy ott vagy – nem vagy szellem” – írja Erika, akinek egy véletlen ismeretség segített megérteni és feldolgozni a bántalmazó családi hátteret. És hogy végre értékesnek érezhesse...

Tovább olvasom

Írtam egy mesét a kislányunkról
Írtam egy mesét a kislányunkról

Írtam egy mesét a kislányunkról

„Miután egyszer anya voltam, mások szemében megint nem voltam az” – Brigittának gyermeke súlyos betegsége után önmagát is újra kellett definiálnia.Hat éve ilyenkor izgatottan vártuk férjemmel első gyermekünk születését. Egy tökéletes terhesség után viszonylag könnyedén érkezett meg a kislányunk, kisimultan, nyugodtan, érdeklődően. Pár hónap után azonban világossá vált számunkra, hogy...

Tovább olvasom

Nem lehet mindent teljesen feldolgozni
Nem lehet mindent teljesen feldolgozni

Nem lehet mindent teljesen feldolgozni

„Nincs gyógyír arra, hogy épp kilépnék a nagybetűs életbe és nincs már hátországom” – osztja meg velünk olvasónk, Szilvia, aki tragikus veszteségei ellenére nem adta fel. Bátorságának, küzdeni akarásának meg is lett az eredménye.Tíz éve nem gondoltam volna, hogy újra boldog tudok majd lenni, úgy igazán. Tizenhét voltam, és egyáltalán...

Tovább olvasom